MÁJUSVÉGI SZÖSSZENET

Hétfő délelőtt van. Ráérősen sétálok a buszhoz, át a falun. Nézem, csodálom és élvezem a lehetőséget, hogy itt, faluhelyen láthatom és részese lehetek, ahogy az élet megtölti a májusvégi természetet történéssel. A madarakat figyelem. A verebek csapatokba verődve surrognak egyik fáról a másikra. A kerti rozsdafarkú szűnni nem akaró igyekezetten fújja a magáét, közben feketerigó motoz a tavalyi avarban, egy barázdabillegető-forma kismadár illegeti magát a kerítés tetején. Eszembe jut, hogy tegnap hazafele menet láttam: a gólyapár már fiókát nevelget. Hirtelen egy színes tollú, fakopáncsnak tűnő csoda suhan át a látóteremen, miközben a kis fecskéket nézem, amint csivitelve gyűjtögetik fészkeikhez a sarat, látom a pocsolya melletti sárban a lábuk és csőrük nyomát. Milyen szép tőlük a világ! Élvezem, hogy nem kell sietnem, hogy süt a Nap – bár a kelleténél már kicsit erősebben – az érzékeimmel fogható illatok, hangok, vizuális élmények, a nyugalom és csönd elvarázsolnak, érzem, hogy a természet része vagyok.

Utam során az egyik házon az eresz alatt színes műanyagcsíkokból álló fecskeijesztőt lenget a tavaszi szellő. Nézem, és az jut az eszembe, hogy mennyivel szebb és hangulatosabb lenne, ha fecskefészkek sorakoznának ott, tüsténkedő fecskeszülőkkel, fejüket kidugdosó, csivitelő fecskefiókákkal. Igen, hangosak, bár az én városi zajon szocializálódott fülemnek, lelkemnek ez sokkal kellemesebb, szívmelengetőbb élet-zaj, mint az ablakunk alatt, hajnali ébresztőt dübörgő, beinduló reggeli forgalom. Igen, odapiszkítanak, de létezik, készíthető fecskepelenka – nem több energiaráfordítással, mint a „nájlonzacskó-csíkok” fölkötözése. Ez egyébként egy deszkadarab, amit a fészekből kikerülő „dolgok” útjába állítunk, felfogva így a fészekpiszkot.

Eszembe jut, mi milyen lelkesen készülünk évek óta a házunkba költöző, fészket rakó kis fecskék fogadására. Reménykedve drukkolunk, hogy a kertben, a ház körül izgatottan keresgélő, hasznos és védett kismadarak alkalmasnak találják az ereszünket! Az idén még műfészket is vásároltunk és tettünk ki, hogy hátha elnyeri tetszésüket, de semmi, sajnos nem…

Én nem tudom, mit szeretnek a szászbereki fecskék – lehet, hogy jövőre kipróbáljuk a színes csíkokat… :-)

Rabbetti

A Kohner örökség megőrzése

ELBIR

 

KÖZALAPÍTVÁNY

SZÁSZBEREK SE TÖRTÉNETE

JNSZ Megyei Könyvtárportál

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtárportál